MASSZÁZS A TÖRTÉNELEMBEN

A masszázs a legrégebbi gyógyeljárások közzé tartozik. Nagy valószínűséggel ösztönösen kezdték alkalmazni fájdalomcsillapító hatása miatt. Ezt laikusként is tapasztalhatjuk, ha megdörzsölünk, megnyomogatunk magunkon egy-egy fájó testrészt vagy pontot, láthatjuk, hogy enyhül a fájdalom.
A masszázs szinte minden kultúrában fellelhető, a legkorábbi emlékek, források az Ókorból származnak.

MASSZÁZS AZ ÓKORBAN

Az INDIAI hagyomány ötezer évvel ezelőtt lejegyzett írásaiban több helyen szerepel a talp masszírozása. A tanítvány masszírozta a guruja talpát, a feleség a férjéét, a barát a barátét. Az indiaiaknál egyfajta bensőséges viszonyt jelzett ez a tevékenység.

Az indiai orvostudomány (Ayurveda) gyógykezelési módnak tekintette a masszázst.
A gyógyításban alkalmazott gyógyszerek természetes alapanyagúak voltak, melyek között találunk növényi (növények, gyümölcsök, virágok) és állati eredetűeket (méz, viasz), illetve ásványokból nyert készítményeket (fémek, drágakövek).

Az olajok használata a sebkezelésben is szokásos volt, de szertartások során is alkalmazták.

Az ókori EGYIPTOMBAN a múmiakészítések során alaposan megismerték az emberi testet kívülről és belülről, mely az orvostudomány fejlődését segítette elő.

A talpon keresztüli gyógyítás alkalmazásról tanúskodik az az i.e. 2300 körüli időkből származó egyiptomi orvos síremléke Szakkarában, melynek falán talp és a kéz masszírozása látható.

Az egyiptomi orvoslás történetének fontos dokumentuma az i.e. 1500 körüli időkből származó Ebers papirusz. A kb. 20 méter hosszú papirusztekercs hieroglifákkal írja le a különböző betegségek tüneteit, gyógymódját és a gyógyító szerek elkészítésének módját.

Az Ebers tekercsekben egyik gyakran emlegetett szer a henna. Részletesen felsorolja annak gyógyhatásait. A henna begyógyítja a sérült bőrt és gombaölő hatású. Datolyával és vöröshagymával keverve a hennapépet hatásos antibakteriális keveréknek tartották. Ekcémás, de nem sebes bőrre szintén henna alapú pépet használtak.

A lábujjak betegsége és a láb bakteriális vagy gombás fertőzése gyakori panasz lehetett az ókori Egyiptomban a vizes földeken való mezítlábas munka miatt.
Bőrkeményedésre, körömgombára, fertőzésre a következő alapanyagokból készítettek gyógyhatású keveréket: édeskömény, henna, tömjén, zsír, mirha, mák, bodza, friss olívaolaj, esővíz. A hozzávalók baktérium és gombaölő hatásúak, a mák származék fájdalomcsillapító hatású, az olaj pedig táplálta a száraz bőrt.

A masszázst Egyiptomban betegségek gyógyítására egyaránt használták, és mágikus erőt tulajdonítottak neki.